A Norfolkban és Suffolkban talált kő- és kovaszerszámok alapján valószínűsíthető, hogy a mai Anglia területén körülbelül 700-750 000 évvel ezelőtt már éltek Homo erectusok („felegyenesedett emberek”). Ők vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Anglia ekkor még összekapcsolódott az európai kontinenssel. A La Manche csatorna helyén ezidőben egy nagy, nyugati irányú folyó volt, melynek mellékágaiból alakultak ki a Temze és a Szajna folyók. 25 000 évvel ezelőttre tehető az utolsó jégkorszak bekövetkezte, mely során a Brit-sziget meglehetősen elnéptelenedett. Ez körülbelül 10 000 évvel ezelőtt ért véget. I. e. 6000 körül, a jég olvadásával a tenger szintje megemelkedett és Anglia ezáltal levált az Európai kontinensről. A Brit-szigetet is benépesítő Homo sapiens (az első modern értelemben vett emberi faj) feltehetően 30-40 000 évvel ezelőtt érkezett Észak-Európába és szintén vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. A földművelés, mely jelentősen megváltoztatta az emberiség életét, i. e. 5000 és 4500 között érte el a mai Anglia területét. Elterjedése a sziget különböző részein azonban további 2000 évet vett igénybe. Emellett elterjedt az állattenyésztés és a háziasított kutya tartása is. A földművelés elterjedését a nagyszámú bevándorlónak tulajdonították, bár DNS vizsgálatokkal bebizonyították, hogy számuk csak 20% körül lehetett. Ezek az új körülmények elősegítették a letelepedett életmód létrejöttét. Megjelennek a közösségi temetkezési szokások is, mely során különböző, fontosnak tartott tárgyat is eltemettek a halottal. A sírnak a Naphoz való elhelyezkedése rituális szerepet töltött be. I. e. 3000-től megjelennek a Stonehenge jellegű kőépítmények. I. e. 2500-ban beköszönt a bronzkor, melyben megjelenik az Európa más részein már ismert ón és a vörösréz is. Ettől az időszaktól megélénkülnek a kereskedelmi kapcsolatok Európa többi részével. Angliát több bevándorlási hullám is elérte. Az utolsó bevándorlók egyike, az i. e. 1700 körül, a mai Hollandiából és a Rajna-vidékről érkezett Serleg Népe (angolul Beaker Folk) volt. Ők békésen összeolvadtak az őslakosokkal. A harcias kelták i. e. 800 körül és az azt követő időszakban érkeztek a mai Franciaország és Németország területéről, több hullámban. Ők idővel átvették a hatalmat. A vaskorszakban a kelta papok, a druidák irányításuk alatt tartották a kelta törzseket, a britonokat, a goideleket, a geeleket, a pikteket és a belgákat. I. e. 900 és 600 között megjelennek terepviszonyokat védelmi célra kihasználó domb erődítmények (angolul hill forts). A déli részeken ezek jelentőségüket vesztették i. e. 100 körül, de a többi területen fontos szerepet töltöttek be a római hódításig.