Talán nem túlzás azt állítani, hogy London egy más világ: elég csak a jobboldali közlekedésre, az emeletes buszokra és az őrségváltásra gondolni. A Budapest-London távolság alig több mint 2 óra repülővel. Senkinek sem szabadna kihagynia.

Londonról legtöbbünknek a piros emeletes buszok, a Big Ben, a London Eye (óriáskerék) és a királynő jut eszünkbe. Ezek azok a jelképek, amelyek többek között az angol fővárost híressé tették, de ezeken kívül is rengeteg látnivaló van Londonban. Azok után, hogy megérkezünk a repülőtérre (ez lehet a Heathrow, a Gatwick és a Luton), nincs nehéz dolgunk bejutni a városközpontba, hiszen metróval (a fővárosban 17 vonal van, de átlátható a közlekedés), expresszel, vonattal vagy busszal is utazhatunk.

Londonban az a legjobb, hogy vannak gócpontok, amelyek környékén nemcsak egy látnivaló van, egy sétával több nevezetességet is meglátogathatunk. A legszebb környék a Westminster apátság, a Big Ben és a Parlament: mindez közvetlenül a Temze partján van, világosban és kivilágítva is gyönyörűek. Aztán ha átsétálunk a hídon (amelyeken a jellegzetes piros, emeletes buszok és a szintén jellegzetes fekete taxik közlekednek), máris az óriáskeréknél, a London Eye-nál találjuk magunkat. Elképzelhető, hogy hosszú sor várakozik a kerék előtt, de megéri kivárni, hiszen a panoráma csodálatos. Ha jó időben sétálunk el a London Eye mellett (ami a híresztelések ellenére egyáltalán nem ritka Angliában, az október és a november általában enyhébb, mint nálunk), számtalan utcazenészt, pantomimost és sajátos produkcióval előálló alkalmi művészt láthatunk, ami remek hangulatot eredményez.

Ha a Big Bentől nem a London Eye irányába indulunk, hanem éppen ellenkezőleg, rövid séta után elérünk a Buckingham-palotához (ha a zászló fel van húzva, Erzsébet királynő otthon van), sőt, ha szerencsénk van, egy őrségváltást is kifoghatunk. A Buckingham-palotánál a St. James, a Green és a Hyde-parkban is sétálhatunk, de London nem csak nevezetességekből áll. Nem érdemes kihagyni az emeletes buszon való utazást (ha egész napos jegyet veszünk 5.60 fontért, akkor korlátlanul utazhatunk metrón és buszon egyaránt) és a metróhálózatot sem, amit különböző színekkel jelölnek, és az egyvonalas jegy (4 font) is egészen addig érvényes, míg fel nem jövünk a föld alól. Ha pénztárcánk engedi, üljünk be egy klasszikus fekete taxiba, amelyben a sofőrt egy műanyag ablak választja el az utastértől, egy átlagos forgalmú úton egy 12 perces „menet” 14-16 font, persze ez társaságonként változhat. A Big Bentől menjünk mondjuk cabbel (ez a taxi angol megfelelője) a Towerhez, amit szintén kár lenne kihagyni, hiszen az erődítmény olyan, mint egy mesekastély, a mellette található Tower bridge szintén egyik jelképe Londonnak a középen felnyitható pillérekkel.

Az angol emberek rendkívül udvariasak: egy magyarnak szokatlan, hogy ha valaki véletlenül meglöki, akkor legalább kétszer azonnal bocsánatot kér. Londonban rengeteg náció keveredik a legnagyobb békében, így az idegenekkel, a turistákkal sem viselkednek kirekesztően, igazán jól érezhetjük itt magunkat. A hagyományos értékek mellett rengeteg az építkezés, számos üvegpalotát láthatunk szerte a városban.

De Londont azért kell látni, mert az ott uralkodó hangulatot elmondani nem lehet. És ha szerencsénk van, egy hosszú hétvégét simán megúszhatunk egy csepp eső nélkül.