A londoni metró (angolul London Underground) az angliai Nagy-Londont és néhány szomszédos területet (Essex, Hertfordshire és Buckinghamshire) tizenegy vonallal kiszolgáló, teljesen elektromosított metrórendszer. Ez a világ legidősebb metrója, és a legnagyobb a vonalak összhosszúsága szerint. 1863. január 10-én nyitották meg Metropolitan Railway[1] néven, akkor még csak két vonallal (ezek nagy része ma a Hammersmith & City line részét képezi). Annak ellenére, hogy angol nevének jelentése „londoni földalatti”, a hálózat 55%-a a földfelszín felett halad. A helyi lakosok a metrót the Tube ("cső") néven emlegetik az alagutak henger alakú formája miatt.
A metró 268 állomást szolgál ki és több mint 400 kilométeres pályán futnak a szerelvények.[2] 2005–2006-ban 971 millió utas, 2006-2007-ben pedig a metró történetében először több mint egy milliárd ember utazott a londoni földalattin,[3] ezzel Európa harmadik legforgalmasabb metróhálózata a párizsi és a moszkvai mögött. 2007 márciusában naponta átlagosan 3 millióan használták a hálózatot, ez a szám hétköznap elérte a 3,4 millió főt.
2003 óta a londoni metrót a Transport for London (röviden TfL) működteti. A korábbi London Underground Limited a London Regional Transportnak volt a leányvállalata.

• Története
  • Az első TUBE vonalak
  • Integráció
  • London Transport
  • Államosítás
  • Nagy-London Önkormányzati irányítás
  • Transport for London
• nfrastruktúra
  • Vonalak és állomások
• Állomások
  • Szerelvények és villamosítás
• Utazás
  • Jegyek
  • Travelcard
  • Oyster card
  • Pótdíjak
  • 5 Késések
  • Üzemidő